január 4
Még a szilveszteri futógála hatása alatt, de még gyötört az izomláz. Tegnap alig bírtam két lépést tenni a házban. Írják, hogy pihenni és mozogni kell. Én kezdtem a pihenéssel. Csak rosszabb lett. Sétáltam pár kilométert tegnap este és jógáztam is, így valamelyest enyhültek a fájdalmak. Mindjárt kezdődik az iskola, ezért gondoltam kihasználjuk az időt és nekifutunk ismét együtt a kislányommal. Lelkesen pattant fel az ágyról, de aztán gyorsan visszaült. Gyanakodva méregetett, hogy vajon komolyan gondolom-e. De mire felöltöztem, ő is útra készen állt. Együtt a Hold és a Vénusz, ez akkor csak jót hozhat, ugye?
Kiléptünk a hideg estébe. Ismét ezer gondolat a fejemben (megfázik a gyerek, kell még egy mellény, kesztyű, sál, vajon elég meleg-e a zoknija, stb.). Megfogtam a kis kezét. Jó meleg volt. Mint mindig, mert az apjára ütött. Állítják, hogy soha nem fáznak. Én mindig. Most elhittem neki, hogy nem kell több ruha. Kezdtünk bemelegíteni a teraszon. Kitalált mindenféle gyakorlatot, amit ki feltétlenül nekem is ki kellett próbálnom, mert Anya, ez jól esik majd a derekadnak. Mondom neki a futási stratégiát, hogy nem szenvedni megyünk, hanem jól akarjuk magunkat érezni, ezért most meg is szabad néha állni sétálni, amolyan indián módra. Tetszik neki az indián. Lehet szökdécselni is? Ő tud indiánszökdelést. Az iskolában tanulták. Persze, hogy lehet. Örül nagyon. A kis kilenc éves bölcs beszélőkéje állandóan ment. Jól esett. Beszéltünk a világűrről, a bolygókról, saját kitalált bolygókról, kitalált űrlényekről. Már amennyire én beszélni tudtam futás közben, inkább hallgattam és egyetértően hümmögtem. Gyönyörű csillagos volt az égbolt. Még arra is jutott idő, hogy kitalált csillagképeket mutassunk egymásnak. A kiserdő mellett megálltunk egy kis erősítésre. Ez azt jelentette, hogy fogócskáztunk (sprinteltünk) és kitöréseket, guggolásokat csináltunk. Úgy elrepült az idő, hogy elindultunk vissza. Folytatta az űrbeli meséket, én meg úsztam a boldogságban. Boldog gyerek egyenlő boldog anya. Ilyen egyszerű. Anya! Mikor megyünk megint futni? Ez a mi időnk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.